03. Other Life

Hi my 5sos fans! Hogy vagytok? :) Nektek is volt tegnap suli? :( mert nekem sajnos igen :( De nem mentem :DD Remélem tetszeni fog ez a rész <33  Elég rövid lett, bocsánat <3 Jó olvasást :3 x

Más élet

Calum anyukája vitt ki minket a reptérre, és miután könnyes búcsút vett a fiától, bementünk a repülő tér előcsarnokába, hogy ott várjuk meg a banda másik tagját, aki velünk fog jönni.

 -Sziasztok.-lépett oda hozzánk egy fiú, aki maga után húzott egy nagy bőröndöt. Gondolom ő lehet Luke. Szőke haja van, óriási kék szemei és szűk fekete farmer volt rajta egy ujjatlan pólóval.-Calum megint felszedtél egy csajt?-kérdezte és végig nézett rajtam. Kicsit sértő volt hogy rögtön ezt feltételezi.

 -Lucas, ő itt Lana, a bátyám lánya.-mondta Frank. Láttam hogy Luke lesütött szemmel nézett végig rajtam újból.

 -O.-mondta egyszerűen.-Luke Hemmings.-nyújtotta felém a kezét.

 -Én meg a csaj akit Calum megint felszedett.-ráztam meg a kezét gúnyosan.-Amúgy Lana Woldorf.-mosolyodtam el. 

 -Bocs, csak Cal elég nagy csajozós szóval azt hittem... Szóval érted nem?-röhögött fel.

 -Persze, értem.-kacagtam. 

 Egy fél órás repülő út után - amit csak a fül hallgatóm segítségével éltem túl - , újra a szilárd talajon éreztem a lábam. Hosszan nyújtóztattam ki elzsibbadt végtagjaimat, melyek teljesen elgémberedtek, a hosszú helyben ülés során.

 -Na, Woldorf.-lépett mellém Luke.-Isten hozott Sydney-ben.-tette a kezét a vállamra.

 -Köszi.-mondtam, s lesöpörték onnan a karját.-Frank.-szóltam neki mikor megláttam a csomagjainkat vonszolva.

 -Na végre Lana! Segíts egy kicsit.-nyújtotta át az egyik táskát, melyet a vállamra tettem.

 -Szóval, mi hol fogunk lakni?-kérdeztem izgatottan.

 -A srácokkal.-jelentette ki nemes egyszerűséggel.

 -Akkor össze zársz engem négy fiúval?-vontam fel a szemöldökömet. Láttam, hogy Frank gondolkozni kezd, de vége azt lett hogy csak legyintett egyet. 

 A reptér előtt álltunk és vártunk. Egy ideig nem tudtam mire, vagy kire, de miután megkérdeztem azt a választ kaptam hogy "Michael-re". Szóval rá vártunk. 

 Leültem az egyik bőrönd tetejére, és onnan figyeltem a sürgő embereket. Hirtelen nagy fekete mikrobusz fékezett le előttünk, és neon kék hajú fickó szállt ki belőle, és üdvözölte Luke-ot, Calum-ot és Franket

 -Te lehetsz Michael.-szóltam neki mire oda kapta tekintetét. Láttam rajta, hogy nem tudja ki vagyok így bemutatkoztak neki.-Lana Woldorf vagyok.-mosolyodtam el.

 -Michael Clifford.-biccentett vigyorral a képén. Miután Frank elmondta kije is vagyok, és Michael megértette, hogy miért vagyok velük, beültünk a fekete kocsiba. Frank a vezető ülésben foglalt helyet, én meg mellette, az anyós ülésben. 

 -Amúgy, hol van a negyedik tag?-kérdeztem egy hosszas csend után.

 -Tegnap éjfél körül jött meg, azóta nem is láttam.-biggyesztette le a száját Michael. Az út tovább részében csak bámultam ki az ablakon.

 Nem lehet összekötni a pontokat a jövőt fürkészve, az összefüggések csak utólag visszanézve látszanak. Nem tudom mit rejteget számomra Sydney, lehet, hogy csalódást, örömet, bánatot de az biztos hogy ez egy új kezdet lesz. Itt senki nem tud rólam semmit (Franket kivéve), nem tudják milyen hibákat követtem el az élet során. Itt nem ítélhetnek el amiatt amit amit a múltban tettem. Lehet, hogy inkább hálásnak kéne lennem apának, hogy elküldött engem Frankhez.
 A kocsi hirtelent fékezett egyet kizökkentve a gondolat menetemből. Egy sárga háznál álltunk meg, mire a három fiú egyből kiszállt a kocsiból, majd a csomagjaikkal együtt bementek. Erősen lehunytam a  szememet, és mélyet lélegezve, kiszálltam a kocsiból. Mikor Frank mellé értem, megfogta a kezem és bíztatóan megszorította. Egy félénk mosolyt küldtem felé, majd utána beléptem a házba. Nagy rendetlenség fogatott, az üdítős dobozok a földön hevertek, pár szét szórt chips amit rendesen megtapostak, és egy csomó ruha szanaszét dobálva. A három a fiú éppen disznó ól közepén ültek és beszélgettek. Vállat vonva nyugtáztam, hogy ez van, de ha Frank belép, ordítani fog velük. Jól tippeltem, mert abban a minutumban lépett be Frank a bejárati ajtón, és kezdett el ordibálni velük. Ezek után, mint a kis angyalok, úgy pakoltak össze.
 -Lana, gyere megmutatóm a szobádat.-állt mellém Michael.
 -Oké.-fogtam meg a csomagjaimat és fel vittem a lépcsőn.
 -Ez lenne az.-nyitotta ki az egyik ajtót, majd belépett. Fehér falak, egy nagy ágy, gardrób,  íróasztal, szekrények és üres polcok fogattak.-Na én le is megyek.-veregette meg a hátam majd ki ment egyedül hagyva a szobában. Nagyot sóhajtva huppantam le az ágyra és kezdtem el kipakolni.

Egész életemben fiúk között voltam, férfiak neveltek fel. Nekem elmaradtak az anya-lánya programok, nem voltak csajos, filmezős esték, viszont ezt egyáltalán nem bánom. Lehet nem vagyok egy divat bajnok, és hogy nálam is akadnak szebb lányok, de viszont Franknek hála nagyon sok sportban jeleskedek, ezért is örültem annyira, mikor Calum kopogott be a szobámba, hogy lenne-e kedvem kosarazni velük. Természetesen volt, így lementem vele az elő kertbe, ahol már ott volt Luke és Michael.
 -Ki kivel van?-kérdezte Luke.
 -Én leszek Lana-val.-állt mellém Michael a labdát pattogatva.
 -Akkor simán nyerünk.-bízta el magát Calum.
 -Ne reménykedj.-néztem vele farkas szemet, de ő elröhögte magát. Egy kosár palánk volt felszerelve a garázs ajtó fölé, ahova "támadnunk" kellett. A vége az lett, hogy három-hatra megvertük őket.
 -Nyerüüüünk.-ugrottam visongva Michael nyakába, aki majdnem hátraesett a nagy lendülettől.
 -Csak hagytunk győzni.-ülte le izzadtan a betonra Calum, Luke pedig térdére támaszkodva vette szaporán a levegőt. Vigyorogva ugrándoztam tovább, egészen addig, míg a lakás költöztető furgon meg nem állt a ház előtt. 
 A srácok és Frank segítettek bevinni pár bútort (egy szekrényt és egy ágyat) majd az én bőröndjeimmel szerencsétlenkedtek.
 -Mennyi ruhád van neked?-jött ki Luke harmadszor, hogy egy újabb adag holmit cipeljen fel. Nagyot nevetve bíztattam meg arról, hogy ez volt az utolsó csomag, mire nagyot sóhajtva bement a házba.