04.The lake and he

 Boldog Karácsonyt!! <3 Sorry, hogy csak most lett új rész, de semmi időm sincs mivel itt a fél év és mindenből most írunk :( Plusz a kémia versenyre kell tanulnom egy csomót :((( De most Jó olvasást és még egyszer Boldog karácsonyt (És Louis-nak nagyon boldog szülinapot :3)

A tó és Ő

Mosolyogva trappoltam fel a lépcsőn, de mikor az újdonsült szobámba léptem, azonnal lefagyott a mosoly az arcomról. Dühös pillantással illettem a három fiút akik a bőröndömben kutakodtak. Calumon az egyik fekete melltartóm volt. Csípőre vágtam a karjaim és a lábammal dobolni kezdtem.
 -Mit műveltek?-vontam fel a szemöldökömet, úgy a plafonig. Calum abba hagyta röhögcsélést, és megpróbálta gyorsan ledobni az oda nem illő fehérneműt.
 -Csak ki esett, és...-próbálta megmagyarázni.
 -Aha.-bólogattam cinikusan.-Most vedd le.-parancsoltam rá mérges tekintettel.
 -Csak kíváncsi voltam, hogy milyen érzés ilyet hordani...-röhögte el magát, de én ugyan azzal a rideg tekintettel fürkésztem. Percekig a szenvedését néztem, és azon gondolkoztam, hogy hova is jutottam. Mikor már én is elnevettem magam, oda léptem mellé, és egy mozdulattal kicsatoltam. Sóhajtva szabadult meg a ruhadarabtól, majd hálás pillantásokkal nézett rám.-Na, ha már ennyire ismeritek a ruhatáram, segíthettek kipakolni.-néztem rajtuk végig gúnyos tekintettel. Egy perc se kellet, és egyedül maradtam a szobában. Leültem török ülésbe az egyik bőrönd előtt, majd szépen lassan elkezdtem belőle kipakolni.

 Nagy nehezen az összes ruhámat kipakoltam. Elzsibbadt végtagokkal álltam fel, és nyújtozkodtam ki. Nagyot ásítva sétáltam le a lépcsőn, és mikor leértem három szem pár várt engem. Mind a hárman a kanapén ültek, túl nagy volt a csend.
 -Lana, eljössz velünk?-kérdezte Luke, miután helyet foglaltam az egyik fotelban.
 -Pontosan hova is?-tettem fel a kérdést. Luke csak egy huncut mosolyt eresztett a szájára és nem válaszolt.
 -Van egy tök jó kis tó a közelben, mindig oda járunk.-válaszolt Luke helyett Michael. Megvontam a vállam, jelezve nekem mindegy.
 -Akkor hozz egy fürdő ruhát és megyünk is.-pattant fel Calum. A riadt képemet látva viszont össze vonta a szemöldökét.-Nem muszáj fürdő ruha, anélkül is jó leszel.-mosolyodott el kajául. Nem a fürdő ruhával van a gond, csak... nem olyan jó az alakom, ahhoz, hogy három fiúval pancsolgassak. Meg elég szégyenlős vagyok.
 -Én inkább, majd csak nézlek..-vakartam meg a fejem búbját.
 -Ha te akarod.-álltak fel mindannyian. Gyorsan felszaladtam a táskámért, majd rakoncátlan sötét barna tincseimen, átszaladtam egy fésűvel, ledobtam a hosszú nadrágom és felvettem egy rövid shorot , majd leszaladtam a nappaliba. A fiúk már vártak.
 Néhány pillanatig csak egymással szemben álltunk, majd megtörve a hirtelen jött csendet megkérdeztem, hogy indulunk-e. A válasz csak egy heves fej bólogatás volt. Beültünk abba a kocsiba, mellyel még Michael hozott ide a reptérről. Előreszaladva elfoglaltam az anyós ülést, majd megvártam míg mindenki beszáll. Michael foglalt helyet a vezető ülésbe, majd indította be a járművet. Letekertem az ablakot, s élveztem, ahogyan a szél a hajamba túr. Olyan lehettem, mint egy kutya. Miután a kutyákat megszégyenítő viselkedéssel vissza hajoltam a kocsiba, megnézegettem a kesztyű tartóban lévő CD-ket. Amint megláttam a kedvenc bandám nevét fel csillant a szemem.
 -Szereted az All Time Low-t?-kérdeztem Michael felé mutatva a cédét.
 -Ja, a kedvenc bandám.-pillantott rám, majd újra az útra szegezte a tekintetét. Nekem is ők a kedvenc bandám, már évek óta. Letörölhetetlen vigyorral tettem be a kazettát, és kezdtem teljes hang erőn üvöltetni. Énekelni kezdtem a dalt, nem törődve azzal, hogy mennyi hangom is van. A kocsiban lévő összes ember imádta ezt a dalt,-mármint mindenki fejből tudta a szöveget- szóval belemélyedtünk az éneklésbe, és csak arra eszméltem fel, hogy Michael lefékez, egy erdős terepen.
 -Megjöttünk.-jelentette ki. Mintha nem vettük volna észre. Rögtön kipattantam az autóból, majd a friss levegőbe szippantottam egyet. Michael bezárta a kocsit, majd szólt, hogy kövessem.

 Pár perc múlva lemeredetten álltam, és bámultam a gyönyörű tavat. A tó előtt volt egy nagy füves rész, de körülötte fák vették körül, hol ritkábban, hol sűrűbben. A tavon megcsillant a nap sugara, mely kicsit vakító hatású volt. Pont a tó mellet volt egy nagy fa, melyen egy kötél volt felkötözve. Pont olyan volt, mint egy filmben.

 -Biztos nem jössz be?-kiállította oda nekem Luke.

 -Aham.-válaszoltam, majd leültem a fűbe, és egy virággal szeret-nem szeretet játszottam. A szuper izgalmas játék után a füvet kezdtem el kitépni egyesével. Calum éppen a kötélbe kapaszkodott meg, majd nagy lendülettel bele ugrott a tóba. A víz még hozzám is felfröccsent. Röhögve töröltem ki a szememből a vizet, majd a tó széléhez állva néztem, ahogyan vizí bunyóznak. Az biztos, hogy elvoltak.

 Hirtelen két kezet éreztem a derekamon, mire ijedten ugrottam arrébb, épp, hogy nem a vízbe. Egy mély kacajt hallottam, majd megfordultam. A pulzusom vagy 200 lehetett. Az ismerős mosoly megmelengetett, de egyben zavart is. Tágra nyílt szemmel néztem, nem-e csak káprázik a szemem.

 -Úgy nézel ki, mint aki szellemeket látott.-röhögött fel, én meg valószínűleg meg kukultan.-Nem is mondtad, hogy Sydneybe költözöl.-folytatta a beszélgetést.-És amúgy mit keresel itt?-tette fel a kérdést. Szégyenlősen a hátam mögé mutattam, a három srácra, mire az ő szemei is nagyobbak lettek.-Mi is a teljes neved?-kérdezte komoly arccal.

 -Lana Woldorf.-mondtam a cipőm orrát vizsgálva. A kikötős srácra néztem, és láttam, hogy valamin nagyon gondolkozik.

 -Woldorf.-suttogta. Nem értettem hirtelen hova lett az az édes mosoly, de eltűnt. Rosszat mondtam?-Mindegy.-hessegette el a gondolatait.

 -Téged..-kezdtem és a srác rám nézett.-Téged hogy hívnak?-kérdeztem minden bátorságomat össze szedve. Előjött a szégyenlős énem. A fiú egy aprót nevetett, majd rejtélyes mosollyal nézett a szemembe.

 -Ashton.-árulta el. Nem tudom miért, de ismerősen csengett a neve.-A negyedik tag.-mondta elkomolyodva. Ő honnan tudja, hogy rögtön arra gondoltam, hogy ő lehet a banda negyedik tagja? Egy csöppet ijesztő volt.-Mondd, tudsz beszélni? Vagy csak én vagyok szó fosó?-nevetett nagyot.

 -Ömm... Igen tudok beszélni.-túrtam kínosan a hajamba, mire Ashton felröhögött.

 -Ááá Ashtoooon.-jött ki a vízből Calum, majd a haját megrázva (olyan volt mint egy kutya) lepacsiztak.-Ő itt...-mutatott rám, de Ashton bele szólt.

 -Igen tudom ki ő.- Calum furcsán nézett minket felváltva.-Jössz a vízbe?-tette a kezét Ashton vállára. A fiú csak bólintott, majd levette a pólóját. A szemem akaratlanul is végig pásztázta kigyúrt felső testét, majd miután feleszméltem Ashton kuncogására, elkaptam a tekintetem. -Te nem jössz be?-tekintett rá.
 -Nincs fürdőruhám.-ráztam meg a fejem pöppet piros arccal
 -Nem kell az.-mondta, majd megindult felém. Hirtelen nem tudtam mit akar. Kezével megragadott, és vállára dobott.
 -Mit művelsz?-kérdeztem röhögve. Ashton nem válaszolt, csak egyenesen ment a víz felé.

03. Other Life

Hi my 5sos fans! Hogy vagytok? :) Nektek is volt tegnap suli? :( mert nekem sajnos igen :( De nem mentem :DD Remélem tetszeni fog ez a rész <33  Elég rövid lett, bocsánat <3 Jó olvasást :3 x

Más élet

Calum anyukája vitt ki minket a reptérre, és miután könnyes búcsút vett a fiától, bementünk a repülő tér előcsarnokába, hogy ott várjuk meg a banda másik tagját, aki velünk fog jönni.

 -Sziasztok.-lépett oda hozzánk egy fiú, aki maga után húzott egy nagy bőröndöt. Gondolom ő lehet Luke. Szőke haja van, óriási kék szemei és szűk fekete farmer volt rajta egy ujjatlan pólóval.-Calum megint felszedtél egy csajt?-kérdezte és végig nézett rajtam. Kicsit sértő volt hogy rögtön ezt feltételezi.

 -Lucas, ő itt Lana, a bátyám lánya.-mondta Frank. Láttam hogy Luke lesütött szemmel nézett végig rajtam újból.

 -O.-mondta egyszerűen.-Luke Hemmings.-nyújtotta felém a kezét.

 -Én meg a csaj akit Calum megint felszedett.-ráztam meg a kezét gúnyosan.-Amúgy Lana Woldorf.-mosolyodtam el. 

 -Bocs, csak Cal elég nagy csajozós szóval azt hittem... Szóval érted nem?-röhögött fel.

 -Persze, értem.-kacagtam. 

 Egy fél órás repülő út után - amit csak a fül hallgatóm segítségével éltem túl - , újra a szilárd talajon éreztem a lábam. Hosszan nyújtóztattam ki elzsibbadt végtagjaimat, melyek teljesen elgémberedtek, a hosszú helyben ülés során.

 -Na, Woldorf.-lépett mellém Luke.-Isten hozott Sydney-ben.-tette a kezét a vállamra.

 -Köszi.-mondtam, s lesöpörték onnan a karját.-Frank.-szóltam neki mikor megláttam a csomagjainkat vonszolva.

 -Na végre Lana! Segíts egy kicsit.-nyújtotta át az egyik táskát, melyet a vállamra tettem.

 -Szóval, mi hol fogunk lakni?-kérdeztem izgatottan.

 -A srácokkal.-jelentette ki nemes egyszerűséggel.

 -Akkor össze zársz engem négy fiúval?-vontam fel a szemöldökömet. Láttam, hogy Frank gondolkozni kezd, de vége azt lett hogy csak legyintett egyet. 

 A reptér előtt álltunk és vártunk. Egy ideig nem tudtam mire, vagy kire, de miután megkérdeztem azt a választ kaptam hogy "Michael-re". Szóval rá vártunk. 

 Leültem az egyik bőrönd tetejére, és onnan figyeltem a sürgő embereket. Hirtelen nagy fekete mikrobusz fékezett le előttünk, és neon kék hajú fickó szállt ki belőle, és üdvözölte Luke-ot, Calum-ot és Franket

 -Te lehetsz Michael.-szóltam neki mire oda kapta tekintetét. Láttam rajta, hogy nem tudja ki vagyok így bemutatkoztak neki.-Lana Woldorf vagyok.-mosolyodtam el.

 -Michael Clifford.-biccentett vigyorral a képén. Miután Frank elmondta kije is vagyok, és Michael megértette, hogy miért vagyok velük, beültünk a fekete kocsiba. Frank a vezető ülésben foglalt helyet, én meg mellette, az anyós ülésben. 

 -Amúgy, hol van a negyedik tag?-kérdeztem egy hosszas csend után.

 -Tegnap éjfél körül jött meg, azóta nem is láttam.-biggyesztette le a száját Michael. Az út tovább részében csak bámultam ki az ablakon.

 Nem lehet összekötni a pontokat a jövőt fürkészve, az összefüggések csak utólag visszanézve látszanak. Nem tudom mit rejteget számomra Sydney, lehet, hogy csalódást, örömet, bánatot de az biztos hogy ez egy új kezdet lesz. Itt senki nem tud rólam semmit (Franket kivéve), nem tudják milyen hibákat követtem el az élet során. Itt nem ítélhetnek el amiatt amit amit a múltban tettem. Lehet, hogy inkább hálásnak kéne lennem apának, hogy elküldött engem Frankhez.
 A kocsi hirtelent fékezett egyet kizökkentve a gondolat menetemből. Egy sárga háznál álltunk meg, mire a három fiú egyből kiszállt a kocsiból, majd a csomagjaikkal együtt bementek. Erősen lehunytam a  szememet, és mélyet lélegezve, kiszálltam a kocsiból. Mikor Frank mellé értem, megfogta a kezem és bíztatóan megszorította. Egy félénk mosolyt küldtem felé, majd utána beléptem a házba. Nagy rendetlenség fogatott, az üdítős dobozok a földön hevertek, pár szét szórt chips amit rendesen megtapostak, és egy csomó ruha szanaszét dobálva. A három a fiú éppen disznó ól közepén ültek és beszélgettek. Vállat vonva nyugtáztam, hogy ez van, de ha Frank belép, ordítani fog velük. Jól tippeltem, mert abban a minutumban lépett be Frank a bejárati ajtón, és kezdett el ordibálni velük. Ezek után, mint a kis angyalok, úgy pakoltak össze.
 -Lana, gyere megmutatóm a szobádat.-állt mellém Michael.
 -Oké.-fogtam meg a csomagjaimat és fel vittem a lépcsőn.
 -Ez lenne az.-nyitotta ki az egyik ajtót, majd belépett. Fehér falak, egy nagy ágy, gardrób,  íróasztal, szekrények és üres polcok fogattak.-Na én le is megyek.-veregette meg a hátam majd ki ment egyedül hagyva a szobában. Nagyot sóhajtva huppantam le az ágyra és kezdtem el kipakolni.

Egész életemben fiúk között voltam, férfiak neveltek fel. Nekem elmaradtak az anya-lánya programok, nem voltak csajos, filmezős esték, viszont ezt egyáltalán nem bánom. Lehet nem vagyok egy divat bajnok, és hogy nálam is akadnak szebb lányok, de viszont Franknek hála nagyon sok sportban jeleskedek, ezért is örültem annyira, mikor Calum kopogott be a szobámba, hogy lenne-e kedvem kosarazni velük. Természetesen volt, így lementem vele az elő kertbe, ahol már ott volt Luke és Michael.
 -Ki kivel van?-kérdezte Luke.
 -Én leszek Lana-val.-állt mellém Michael a labdát pattogatva.
 -Akkor simán nyerünk.-bízta el magát Calum.
 -Ne reménykedj.-néztem vele farkas szemet, de ő elröhögte magát. Egy kosár palánk volt felszerelve a garázs ajtó fölé, ahova "támadnunk" kellett. A vége az lett, hogy három-hatra megvertük őket.
 -Nyerüüüünk.-ugrottam visongva Michael nyakába, aki majdnem hátraesett a nagy lendülettől.
 -Csak hagytunk győzni.-ülte le izzadtan a betonra Calum, Luke pedig térdére támaszkodva vette szaporán a levegőt. Vigyorogva ugrándoztam tovább, egészen addig, míg a lakás költöztető furgon meg nem állt a ház előtt. 
 A srácok és Frank segítettek bevinni pár bútort (egy szekrényt és egy ágyat) majd az én bőröndjeimmel szerencsétlenkedtek.
 -Mennyi ruhád van neked?-jött ki Luke harmadszor, hogy egy újabb adag holmit cipeljen fel. Nagyot nevetve bíztattam meg arról, hogy ez volt az utolsó csomag, mire nagyot sóhajtva bement a házba. 

02. New Things, Friends... And New Life

 Helló! Meg is hoztam a második részt, ha tetszik akkor nyugodtan iratkozzatok fel (legalul lehet), és írjatok vissza jelzésként komikat <3 tudom nem túl népszerű itt a 5sos, szóval tudom hogy, nem lesz túl sok olvasója se... De most mindegy, jó olvasást <3 x (sorry hogy rövid lett)

:)

Új dolgok, barátok... És Új élet

 Lassan ballagtam haza. Nem tudom mi ütött belém, de az a srác belemászott a fejembe.

  -Megjöttem.-kiállottam el magam mikor beléptem az ajtón. Ledobtam a cipőmet, majd a táskámat letettem mellé.

 -Merre voltál?-kérdezte Frank mikor leültem mellé a kanapéra.

 -A kikötőben.-válaszoltam és kivettem a távirányítót a kezéből, mire ő szúrós szemmel pillantott rám. Nem törődve vele kapcsolgattam a csatornák között, majd a Family Guy-t kezdtem el nézni. Frank egy ideig nézte velem majd felment a szobájába aludni.

 -Ne maradj fent sokáig kölyök.-kiabálta vissza nekem a lépcső aljából. Szem forgatva nevettem el magam majd tovább néztem a tévét. Olyan magányos vagyok. Frank-en kívül nincs senkim, még apámat sem tekintem apámnak, barátaim vannak New York-ban, de amióta Ausztráliában élek egyik sem keresett. Egy forró könny csepp gördült végig az arcomon, mostanában egyre többet sírdogálok. Nincs konkrét oka, de néha nagyon jól esik. Letöröltem a könny cseppet, majd párat szipogtam és felmentem a szobámba. 

 Magam után bezártam a csikorgó ajtót majd bedőltem az ágyba, és hagytam hogy, az álom manók álomba szenderítsenek.

 Arra keltem hogy, az ablakon beszűrődő napfény csiklandozta az arcom. Szeretek erre kelni. A telefonomat levettem az éjjeli szekrényről, hogy megnézhessem mennyi az idő, negyed kilenc van. Fáradtam vettem tudomást arról hogy, most muszáj lesz felkelni a pihe-puha ágyikómból. Morcosan vettem az irányt a fürdő felé hogy, emberi külsőt öltsek magamra. Miután lezuhanyoztam egy szál törülközőben mentem ki hogy, a szobámba keressek magamnak egy ruhát. De mikor a fürdőből kiléptem, egy barna szinte fekete hajú sráccal ütköztem  össze. Idegesen toltam el magamtól minél messzebb, és méregettem nem túl kedvesen.

 -Te mit keresel itt?-kérdeztem. Eddig nem mászkált nálunk velem egy idős srác, szóval kíváncsi vagyok a válaszára. A törölközőt szorosabban magamra tekertem, és kérdőn néztem rá.

 -Gondolom te vagy Lana.-mosolyodott el, és láttam ahogyan tekintetével végig néz rajtam.

 -Eltaláltad.-a srác még mindig ott állt előttem és meg sem moccant.-A teljes nevem Lana Woldorf.-nyújtottam felé az egyik kezem, a másikkal pedig a törölközőt fogtam nehogy leessen.

 -Calum Hood.-ráztam meg a kinyújtott karom.-Sokat hallottam rólad.

 -Én meg semmit sem hallottam rólad.-húztam mosolyra az ajkaimat.

 -Nos, gondolom hallottad hogy, Frank lesz az új menedzserük.-húzta ki magát büszkén.

 -O, te tagja vagy annak a bandának amiről Frank beszélt?-kérdésemre csak heves bólogatásba kezdett.-Akkor sokat foglak látni.-sóhajtottam és egy apró vigyort eresztettem a számra.

 -Ja, Frank mondta hogy, szókimondó lány vagy.-vigyorgott, és odébb állt.-Most bemennék oda.-mutatott a fürdő felé, majd elálltam az útjából, és vissza mentem a szobámba. Felvettem egy elfogadható göncöt és lementem a konyhába megreggelizni. 

 A konyha ajtaja előtt megálltam, mert hallottam hogy vannak a konyhába, és valamin nagyon nevetnek. Magamra erőltettem egy mosolyt, majd bementem. Frank, az újonnan megismert Calum, és egy nő társaságában ültek az asztalnál.

 -Reggelt.-köszöntem, és furcsán néztem körbe. Az egész konyhában dobozok voltak, melyekben Frank cuccai voltak.

 -Lana, ő itt Calum és az anyukája.-mutatott rájuk.

 -Igen, Calum-mal már volt szerencsém találkozni.-eresztettem feléjük egy vigyort.  Amint kinyitottam a hűtő szekrényt hogy valamit ehessek azt tapasztaltam hogy, a hűtő teljesen üres, és sötét.-Frank.-néztem rá aki egy kedves mosollyal nézett vissza.-Üresebb a hűtő mint valaha.-mondtam és kitártam hogy, ő is láthassa.

 -Már mindent össze pakoltunk.-jelentette ki és tovább beszélgetett a többiekkel.

 -Gyere, elviszlek kajálni.-állt fel Hood. Furcsálltam hogy, ilyen kedves velem, de én csak vállat vonva belementem a dologba. Fel szaladtam az emeletre a táskámért, majd kimentünk a ház elé és Calum anyukájának a kocsijába szálltunk be és indultunk el. A tudat hogy, egy vad idegen kocsijában ülők, eléggé idegesített, de Calum nagyon jó fej volt velem. Egész úton beszélgettünk és nevettünk. Hood a mekibe vitt el ahol rendesen bezabáltunk. 

 A kocsiba ülve bekötöttem magam, és vártam hogy, Calum elindítsa a kocsit.

 -Tudod, ez olyan, mint az oviban.-döntöttem hátra a fejem.

 -Csak pár órája ismerjük egymást, de már olyan jóban vagyunk, mintha ezer éve barátok lennék.-fejezte be a mondatom, mire furán néztem rá.-Én is vagyok vele Woldorf.-lökött oldalba.-Jó fej vagy.-kacsintott rám.
 -Jó fejnek tartasz?-kérdeztem, mintha az előbbi mondatát meg sem hallottam volna.
 -Többször nem mondom ki, és ha kérdezik letagadom.-nézett rám komolyan, majd el is röhögte magát.
 Cal megállt a házunk előtt, majd miután kiszállt, udvariasan átfutott az én oldalamra, és kinyitotta nekem az ajtót.-Hölgyem.-vigyorgott, és még meg is hajolt nekem.
 -Oh, köszönöm.-mondtam és nőiesen pukedliztam egyet. Nevetve mentünk be hazába. Frank a nappaliban pakolászott. Az egész ház tele volt bőröndökkel és dobozokkal
 -Lana, remélem már össze pakoltál, mert két óra múlva indulunk.-szórt szikrákat Frank szeme.
 -Frank, már ezer éve összepakoltam.-legyintettem, de Frank is tudta hogy, kamuzok.-Calum, segítesz összepakolni?-néztem kiskutya szemekkel rá. Cal vállat vonva jött fel a szobámba. Még csak pár dolgot pakoltam össze, szóval sok dolgunk lesz.
 Csendben ültünk a szőnyegen és hajtogattuk a ruháimat.
 -És mond, milyen zenét játszotok?-a hangom betöltötte az egész szobát.
 -Pop-rock.-válaszolta.-Amúgy négyen vagyunk a bandában, ebből már ketten Sydney-ben vannak már és beköltöztek, én meg Luke, pedig veletek megyünk.-mondta és egy ezer wattos mosolyot villantott felém.
 -És ez a Luke merre van?-kérdeztem miközben újabb ruhát tettem a bőröndbe.
 -Szerintem a reptéren fogunk vele találkozni.-vonta meg a vállát.

 Az utolsó dolgokat is bepakoltuk. Pont akkor végeztünk, mikor Frank berontott az ajtón, hogy indulni kell. Cal segített levinni a cuccokat és a költöztető furgonba is segített bepakolni. Csak egy bőröndöt vihetünk fejenként a repülőn, szóval a többi cuccunkat ezzel a furgonnal viszik, és csak utánunk pár órával fog megérkezni Sydney-be.

01.Bye

Hi! Egy új 5 Seconds Of Summer-es bloggal készültem nektek :3 Már van ilyen blogom, de ott úgy kezdtem el az írást hogy semmit nem tudtam róla (mármint az írásról), most meg már tapasztaltabb vagyok, szóval szerintem ez a blog jobb lesz :) A másik természetesen folytatni fogom :$ Aki szereti a 5sos-t annak nem kell bemutatnom őket :D Na jó olvasást és ha tetszett szívesen olvasom a véleményeteket :)

Komótosan ballagtam végig az üres part szakaszon, egyenesen a kikötő felé. Amióta Adelaide-ben élek majdnem minden nap kijövők ide ha magányra van szükségem. A forró homok perzselte a talpamat és mikor a kikötő beton útjára léptem még jobban égette. Lassan sétáltam egy üres pad felé, kezemben a szandálommal, majd rá ülve felhúztam a lábam és körbe öleltem a karommal, s így néztem a mesés tájat. Eddig New Yorkban éltem, itt meg minden olyan más, az emberek, a táj, a házak. Itt minden sokkal nyugodtam, nincs az a nagy felhajtás. Csak egy hónapja költöztem ide, de még nem nagyon ismerek senkit. A nagybátyám miatt kellett ide költöznöm, mivel apa szerint jót tesz majd nekem egy kis nyugodt környezet. Szóval most a nagybátyámmal élek itt. Amúgy ő jó fej és nem tart rövid pórázon.
 -Sokszor látlak erre felé.-szólt egy hang mögülem mire összerezzentem.
 -Talán követsz?-kérdeztem meg sem fordulva.
 -Meglehet.-válaszolta, majd leült mellém. Lassan emeltem fel a fejem. A mellettem ülő srác meglepően helyes volt, szökés-barna haj, gyönyörű zöld szem, és velem egykorú lehetett.
 -Amióta itt élek te vagy az első aki hozzám szólt.-hajtottam le a fejem zavartan.
 -Akkor ez megtisztelő számomra.-mondta és egy apró, alig látszó mosolyt eresztett az arcára.
 -De most nekem mennem kell.-álltam fel és az idegen srác felé fordultam.
 -Úgy is foglak még látni.-nézett fel rám és megigazította göndörkés fürtjeit.
 -Ne legyél benne ilyen biztos.-kacsintottam rá. A srác egy gyönyörű mosollyal ajándékozott meg.
 -A nevedet megtudhatom?-kérdezte és ő is felállt. Nem volta benne biztos hogy, ez jó ötlet, de csak a nevemet kérdezte meg.
 -Lana.-mondtam hátrafelé sétálva, majd egy utolsó pillantást vetettem a fiúra és neki hátat fordítva elindultam haza.
 Gyorsan szedtem a lábam egymás után, mert tudtam hogy, a nagybátyám beszélni szeretne velem. Sietve mentem a ház kapuja felé, és már rutinosan toltam be a nehéz vas ajtót.
  A nappaliba lépve ott ült az egyik fotelban, és ahogyan elnéztem elég izgatott volt.
 -Végre Lana! Ülj le.-olyan gyorsan mondta, mintha hat dobot redbull-t megivott volna. Eleget tettem a kérésének és helyet foglaltam.-Szóval eddig nem volt biztos azért nem szóltam.-kezdett a mondandójába.-De megkaptam!-jelentette ki büszkén.
 -Még is mit?-kérdeztem értetlen arc kifejezéssel.
 -Az állást! Előtted áll a következő legnagyobb banda menedzsere.-húzta ki magát. Igen, Frank több énekes menedzsere is volt már, de csak rövid távon.-Nem is örülsz?-kérdezte fülig érő mosollyal.
 -De, de ez csodálatos.-álltam fel és oda sétálva hozzá megöleltem.
 -Várj nem csak ennyi.-lökött el magától hogy, hogy a szemébe tudjak nézni.-El költözünk Sydney-be!-mondta izgatottan. Őszintén szólva felőlem még Ázsiába is elköltözhettünk volna, mert ilyen boldognak még nem láttam őt. Olyan volt mint egy nagy gyerek. Frank amúgy egy magas elég kigyúrt, fekete hajú, harminc éves férfi.-Ugye nem baj?-nézett a szemembe.
 -Semmi se köt ide.-vontam meg a vállam, majd eszembe jutott az a srác aki a kikötőben leült mellém, és innentől kezdve nem tudtam kiverni a fejemből. Ahogyan édesen megkérdezte a nevemet... meg az a mosoly. De vele se fogok többet találkozni. Ilyenkor érzem azt hogy, az élet igazságtalan.
 Frank és én kimentünk a konyhába megvacsorázni. Frank amúgy remek szakács, most is valami elképesztően finom tésztát csinált.
 -Amúgy holnap délben indulunk.-jelentette ki halál nyugodtan, én meg abban a pillanatban félre nyeltem és köhögni kezdtem. Frank felállt és a csaphoz sétálva egy pohárba töltött vizet.-Tessék kölyök.-nyomta a kezembe. Frank apám helyet apám volt, konkrétan ő nevelt fel, mivel az igazi apámnak nem volt rám ideje, anya meg... Édesanyámat nem ismertem soha. Miután megszült lelépett. Anya nélkül felnőni borzasztó volt, főleg úgy, hogy én lány vagyok.
Az utolsó falatokat is megettem, majd a tányért a mosogató gépbe tettem, és felmentem a szobámba. Csak most fejeztem be a kipakolást, és a berendezkedést, de már is elköltözünk, és kezdődik minden előröl. Neki álltam lassan bepakolni a cuccaimat a bőröndökbe.
 Miközben a földön ültem még mindig a kikötős srác járt a fejembe (aw az a mosoly), hirtelenjében felálltam és lefutottam a nappaliba.
 -Elmentem sétálni.-kiabáltam el magam, majd kiléptem az ajtón és a kikötő felé mentem. Titkon reménykedem hogy, még ott van az a srác.
 Mikor futva oda értem a kikötőhöz, csak a hajók fogadtak. Csalódottan ültem le annak a padnak a támlájára, min ma ültem azzal a sráccal. Pont most ment le nap így a vízen megcsillanó, narancs sárga fényeket bámultam.
 -Mondtam hogy, még látni foglak.-mondta egy ismerős hang. Mosolyra húztam a számat, és a fejemet oldalra fordítottam hogy, lássam őt.
 -Talán utoljára fogysz látni.-mondtam kissé letörten.
 -Ugyan miért?-kérdezte és felüt mellém a pad támlájára. Továbbra is a mese szép naplementét vizsgáltam és nem néztem rá.
 -Elköltözünk.-olyan jól esett hogy, elmondhattam valamiknek. Frank-en kívül nem nagyon vannak beszélgető partnereim.
 -Ezt nagyon sajnálom.-tette kezét a combomra. Most érintett meg először, és valami történt velem, ott bent. Melegséggel árasztott el.
 -Én is.- söpörtem le magamról a kezét.-Amúgy hogy hívnak?-kérdeztem a gyönyörű zöld szemeibe nézve.
 -Az most lényegtelen.-mondta és a tengert kezdte el nézni. Éreztem hogy, nem akarja ha megtudnám a nevét. Megvontam a vállam és az egyik érkező hajót kezdetem el vizsgálni.-De örülök hogy megismertelek.-pillantott rám egy mosoly kíséretében.
 -Szintúgy.-mosolyogtam.-De én megyek mielőtt még sötét lesz.-álltam fel, és velem egy időben a fiú is felállt.-Akkor szia.-mondtam.
 -Szia.-nézett bele a szemembe. Megfordult és elindult az ellenkező irányba. Addig néztem néztem míg el nem tűnt, majd én is haza indultam.