05. Ice Skating

HOLAAA pingvinkék :)! Itt lenne az új rész. Remélem tetszik majd. Megértem ha egy olvasom se maradt már :( szeretlek titeket <3

Jégkorcsolya

Ökölbe szorított kézzel kezdtem el csapkodni a felsőtestét, abban reménykedve, hogy letesz. Hallottam, hogy a mély hangján csak kuncog egyet, majd lassan letett.

 Amint a lábam újra a szilárd talajon volt, keresztbe font kézzel méregettem a fiút, aki csak röhögött. Megcsörrent a telefonja, majd a zsebéhez kapott, és melengető mosollyal felvette. Amint a vonal túl oldalán lévő ember megszólalt, Ashton arcáról eltűnt a mosoly, és komor, érzelem nélküli arc kifejezéssel hallgatta a telefonba beszélő embert. 

 Csak egy "rendben"-t mondott majd le is csapta a készüléket. Nagyot sóhajtott és a földet kezdte bámulni.

 -Ki volt az? - tudom illetlen kérdés, de a bennem mászkáló kíváncsiság nem hagyhatta figyelmen kívül az előbb történteket.

 -Senki. - vágta rá gyorsan... Túl gyorsan. Vállat vontam a tó irányába néztem. A gyönyörű tájat fürkészve, egyszer csak azt vettem észre, hogy Ashton nincs mellettem. A fejemet kapkodva néztem körbe merre lehet, majd egy fa árnyékában heverészve vettem észre. Mosolyogva intettem felé, mire újból azzal a jellegzetes mosolyával pillantott rám. Alig, hogy a másik irányba fordultam, Ashton ott termett mellettem.

 Nagyra nyílt szemekkel próbáltam rájönni, hogy lehet ilyen gyors. 

 Ashton elém állt és le pillantott rám.

 -Van egy ötletem. - mondta csillogó szemekkel, mire kérdőn néztem rá.- Tetszeni fog. - karjával lassan végig simította az alkarom, majd a kézfejemnél megállapodva, rákulcsolta hosszú ujjait az enyémre, mire egy bizsergő érzést váltott ki belőlem. A kezünket néztem, nem mertem elhúzni. - Gyere... - maga után húzott. Egy szürke kocsihoz vezetett. Gondolom ez az ő kocsija.

 Kinyitottam az anyós ülés ajtaját, majd nagy nehezen rávettem magam, hogy beszálljak egy idegen kocsijába. Az anyós ülésre beülve, rögtön bekötöttem magam, Ashton a vezető ülésre ült be, majd indította el a kocsit. Nem mertem megkérdezni, hogy hova visz, előbb-utóbb úgy is megtudom.

 És meg is tudtam. Haza vitt. Összevont szemöldökkel másztam ki a kocsiból.
 - Menj vegyél fel egy hosszú farmert, aztán mehetünk is.- szállt ki ő is.
 -Rendben...- motyogtam halkan és beléptem a házba, - Frank?-kiáltottam el magam. Körbe néztem, de sehol se találtam, így a nappaliban várakozó Ashtonhoz léptem.-Frank hol van?- kérdeztem zavartan.
 -Nem tudom.- mondta, de elég rosszul hazudik.
 -De tudod.-jelentettem ki.
 -Valamit elintéz a stúdióban.-legyintett.- Na, öltözz mert itt hagylak.
 -Talán az lenne a legjobb...-motyogtam halkan, majd felmentem a szobámba átvenni egy hosszú farmert, Nem tudom mi baja van a rövid farmer shortommal, de addig is jobb mert kevesebbet lát a borzalmas alakomból. Letrappoltam a lépcsőn majd Ashton elé álltam. - Megfelel?- néztem végig a fekete hosszú gatyámon.

 - Tökéletes.- méregetett. - Na gyere.- újból megfogta a kezem és húzni kezdett. 

 Most aranyosan kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, mire elfojtott mosollyal ültem be. Megkerülte a kocsit, majd beült, és indultunk is.

 Vagy negyed órája kocsikáztunk, mire Ashton végre megszólalt.

 - Azt hallottam, hogy te minden sportban jó vagy.- mondta és a vissza pillantó tükrön keresztül vetett rám egy pillantást.

 - Igen, ez így vagy. - mondtam büszkén. Ashton egy halvány mosolyt eresztett a szájára.- Mi az?-kérdeztem.

 - Mindjárt megtudod.- leparkolt a kocsijával, mire kinéztem az ablakon. Jaj ne.
 - Jég korcsolya?? - az egyetlen spotrtág amiben nem vagyok jó. - Honnan tudod, hogy nem tudok korizni? - vontam fel a szemöldökömet.
 - Elég ha én tudom. - szállt ki a kocsiból, majd én is.
 - Férfiak neveltek fel, ezért megy olyan jól a sportolás. Nagy bennem a verseny szellem, és ha valami nem megy totál kiakadóm... emiatt nem próbáltam a korizást többször, egyszer elég volt.
 - Szóval feladtad? - vigyorodott el.
 - Én? Én soha nem adok fel semmit! - jelentettem ki.
 -Akkor gyere. - Ash elindult a fedett pálya felé...